2016. ápr 08.

Motiváció

írta: Sport Navigátor
Motiváció

Ki akarja jobban a "sikert"?

Legutóbbi, Medicina Egészségpénztárral közösen szervezett online tanácsadói sorozatunkban érkezett egy gyereke motiválásával kapcsolatban tanácstalan szülőtől egy nagyon jó kérdés.

Íme:

"A fiam kézilabdázik (14 éves) látom benne a tehetséget, de úgy érzem, nem tesz meg mindent a sikerért. Nem harcol eléggé, nem látom rajta, hogy kellően motivált lenne. Úgy érzem, hogy nem lesz eredményes. Borzasztóan idegesít néha egy-egy meccsen, amikor azt látom, hogy nem hajt eléggé. Hogyan tudom átadni neki azt a tüzet, ami bennem van?"

Rajna András olimpiai ezüstérmes kajakos, a Sport Navigátor ügyvezetőjének tanácsa megszívlelendő minden szülőnek, aki már élt át hasonló érzést.

András több évtizednyi, eredményekben gazdag időt töltött el a versenysportban, valamint gyakorló szülőként végig élte saját gyermeke sportágválasztását és sportkarrierjét, így hiteles személyként tekinthetünk rá a témában.

Nos, a válasszal egy egész könyvet meg tudnánk tölteni és a tehetséges gyerek , valamint a Miért utálja meg a gyerek túl korán a sportolást bejegyzéseinkben már részletesebben is foglalkoztunk a témával.

Nézzük, mit javasol ebben a konkrét ügyben András, azaz:

Hogyan tudom átadni a gyereknek azt a tüzet, ami bennem van?

rajnaandras.jpg"Szinte sehogyan sem. És nem is szabad jobban akarni a sikert, mint amennyire a gyerek akarja!

Át tudom érezni az érzéseit, pontosan tudom, hogy mit érez vagy gondol a meccsek alatt. Azt hiszem minden szülő, akinek sportoló gyereke volt vagy van, azok átéltek már ilyet. Lehet sok mindennel próbálkozni, hogy nagyobb teljesítményre bírjuk a gyereket, de ez egy nagyon nehéz kérdés, és nagyon óvatosan kell hozzáfogni. Sőt, talán jobb, ha meg sem próbáljuk! Nem lehet helyette akarni!

Alapvetően a szülőnek kell átértékelni a saját vágyait, azt kell elfogadnunk, hogy lehetetlen külső szülői kényszerrel”úgy hatni a gyerekre, hogy attól majd nagyobb harcos lesz belőle. (Illetve lehet olyan módszer, de az testileg, lelkileg megnyomoríthatja a gyereket!!!  …és csak olyan szülő képes így nevelni a gyerekét, aki már maga is „sérült” valamilyen szempontból.)

Amikor arra vágyunk, hogy a mi gyerekünk legyen a legjobb, legügyesebb (természetesen minden szülő erre vágyik.:-), és ezt túlzottan akarjuk, vagy el is várjuk a gyerektől, akkor esetleg olyan vágyunk van, ami nem teljesülhet. Ha csak a szülői vágyakon múlna, akkor minden szülőnek olimpiai bajnok lenne a gyereke.

Ha valamit mégis tenni akarunk, akkor az semmiképpen ne a hibák vagy gyengeségek folytonos emlegetése legyen, hanem sokkal inkább a pozitívumok kiemelése, és annak hangsúlyozása, hogy büszkék vagyunk arra, amit eddig elért, és ha van miért, dicsérjük meg!

Persze az egyensúly nagyon fontos! Csak hitelesen, és őszintén lehet dicsérni, arányban a teljesítménnyel, úgy, hogy azzal ne torzítsuk a helyes önértékelését.

Igyekezzünk egy olyan képet festeni a gyerekről, amit ő is el akarna érni, amit igazolni akar, hogy ő valóban „olyan jó” mint azt mi láttatjuk vele. Nagyon fontos, hogy a valós és a vágyott állapot között nem lehet túlzott különbség, mert az becsapja őt is és magunkat is! Tehát ezzel a módszerrel csak korlátozottan és fokról fokra lehet befolyásolni, motiválni bárkit is.

Legyünk tisztában azokkal az általános igazságokkal, hogy egyáltalán miért sportol a gyerekünk? Kérdezzük meg saját gyerekünktől, hogy számára mi a fontos adott sportágban? 

Végezetül gondolkodjunk el a következőkön....

utravalo.png

 

Szólj hozzá

tanácsadás motiváció pedagógia Rajna András